A hősök véletlenül születnek

A 16-éves Piszkátor Panni Izbégről 1956 október 23.-án délutáni műszakba ment dolgozni  a Láng Gépgyárba. A munka után hazaindult. A gyár kapujában  " lukas zászlókkal " díszített, emberekkel tömött teherautókkal és  a járdán hömpölygő tömeggel találkozott.

Egyszer csak egy idősebb férfi  lekiabált Panninak " Ha szereted a hazádat akkor velünk jössz. " Ő igent mondott és máris fent volt a többiek között egy géppisztollyal a kezében. A fegyver nem volt számára idegen, mert " amikor inas tanuló voltam a Wesselényi utcában, ott az MHK foglalkozásokon puskát adtak a kezünkbe és megtanítottak lőni is."
A Váci  útról egyenesen a Szénatérre mentek, ahol október 26.-án megalakult a Szénatéri Felkelők Csoportja. Az akkor még csak épülő metróalagút biztonságos búvóhelyül szolgált. Ott pihentek és onnan jártak ki harcolni a térre.

" Egyik nap a társunk megsebesült és bevittük a Szent János Kórházba. Kifelé jövet orosz és magyar katonák vártak bennünket. Letartóztattak  és egy közeli laktanyába vittek. Ott voltunk pár napja amikor egyik este egy katonatiszt megállt a börtön előtt és megkérdezte , ki a Piszkátor Anna? Félve jelentkeztem, mert nem tudtam mi vár rám.
Ő kedves  hangon mondta, hogy gyere velem. Azóta már tudom, számára nem volt ismeretlen a Piszkátor név.Sok év után is hálásan gondolok arra az estére."

Panninak ez a nap volt szabadulásának napja, s talán ennek a jóindulatú személynek köszönheti az életét is.

A Sors az egy rejtélyes valami.......

Szerető családja és barátai sejtették, hogy ez a szabadság nem tarthat sokáig . Segítői  kézről-kézre adva ,kalandos utakon 1956 november 27.-én kimenekítették az országból.

Panni ma Mrs Anna Csáky néven az USA-ban él.

1990-ben a magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége emléklappal, 1995-ben pedig a Magyar Köztársaság Elnöke
emlékéremmel ismerte el a  Szabadságharcban való részvételét.

Epilógus.

Hogy mi a hazaszeretet, azt Panni az Ízbégi  Általános Iskolában tanulta meg, melynek igazgatója a még  ma is köztiszteletben lévő Kovács Rózsa néni volt. Az elsőáldozás bensőséges élményét Dr. Pogonyi Tibor Plébános Úrtól kapta. Panni emlékszik a vasárnapi szentmiséken felcsendülő énekekre, melyeket Benes Ernőné, Jolika néni kísért harmóniumon és Király nénire aki délutánonként  a " rózsafüzéres asszonyok" előimádkozója volt.

Még sokan vagyunk, akik tiszteltük és tisztelettel hajtunk fejet e városrész egykori polgárai előtt.

Dr. Bodonyi Valéria.