 | Ma | 172 |
 | Tegnap | 237 |
 | Ezen a héten | 1151 |
 | Múlt héten | 1545 |
 | Ebben a hónapban | 807 |
 | Utolsó hónapban | 6183 |
 | Összes látogató | 293063 |
2020-07-04 18:26
Szentendre és a villanyvilágítás
2017. április 18. kedd, 22:11 | 
A századforduló korában reálisnak látszott a korszerű világítás bevezetése,bármennyire hozzátartozott még
a város képéhez a lámpagyújtogató bácsi,
aki esténként létrával járta a várost és a különböző helyeken felállított körülbelül 80 utcai petróleumlámpát meggyújtotta, majd hajnalban sorra eloltotta.
Amikor telihold volt, a városi szabályrendelet értelmében nem volt szabad éjjel világítani. 1899-ben kezdett el foglalkozni a képviselő-testület a gázvilágítás gondolatával. Pályázatot hirdettek, melyre sorra érkeztek az ország különböző részéről a részvénytársaságok és magánvállalkozók ajánlatai, részletes költségvetései, tervrajzai. A gázvilágítás híveivel szemben néhány év múlva felülkerekedtek a villanyvilágítás hívei. Az 1910. március 2-i képviselő-testületi közgyűlés „ . . . 25 szavazattal kilenccel szemben kimondja a villamosvilágítási rendszer bevezetését".
A korabeli anekdoták szerint a képviselő-testület tagjainak egy része azonban mindenféle modern világítási módot ellenzett: ,,. .. nálunk minden tisztességes polgár este kilenckor már otthon van. Addig jó a kézilámpa is. Kilenc után már csak a lumpok tekeregnek házon kívül. Olyanoknak meg nem világítunk!"
Az idézett anekdota realitását igazolja a Szentendre című lap 1912. január 21-i száma: „A villám-világítási bizottság elnöke egybehívta a képviselőtestület
tagjait, de az értekezleten senki sem jelent meg. Holott a villám-világítás kérdésének megoldása sürgős érdeke a városnak. Nem azért, mintha a villámvilágításnál fényárban fognának úszni a mostani sötét utcák — talán jobb is, ha sötétségben maradnak — de mert a város fejlesztését valahol csak meg kell kezdeni. Erre pedig legalkalmasabbnak látszik a villám-világítás bevezetése, mert ez a legkönnyebben megoldható, legjobban előkészített kérdés és mert a közönség is leginkább ezt kívánja. De a közönség kívánsága ne csak a hatóságokat serkentse, hanem a képviselőtestületi tagokat is kötelességeik pontosabb teljesítésére buzdítsa."
A képviselő-testület 1912. február 4-i ülésén Ábrányi Emil, az országos megbecsülésnek örvendő szentendrei költő tüzes hangú szónoklatában szállt
síkra a villanyvilágítás mellett, azonban nem sikerült a városatyákat kellően tűzbe hoznia: ,,A villanyvilágítás kérdése Szentendrén holtpontra jutott. Három
napon át tárgyaltak, s a negyediken, amikor szavazni kellett volna, nem volt határozatképes ' a képviselőtestület" — olvashatjuk a Szentendre 1912. március 3-i számában. Végül is csak a Horthy-korszakban kapott villanyt Szentendre.
(G. SIN EDIT: SZENTENDRE A XIX—XX. SZÁZAD FORDULÓJÁN (1890—1914)