Jelenlegi látogatók

mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa76
mod_vvisit_counterTegnap163
mod_vvisit_counterEzen a héten565
mod_vvisit_counterMúlt héten772
mod_vvisit_counterEbben a hónapban1662
mod_vvisit_counterUtolsó hónapban3265
mod_vvisit_counterÖsszes látogató33493

Látogatók 2
Dátum: 2017-12-15 19:35

Dumtsa Jenő (1838-1917)

(Részlet a 2004-ben megjelent, Dr. Héjjas Pál - Weszelits András: Régi szentendrei képeslapok a XX. század első feléből című CD-romról

Apró házak, piciny, virágos udvarok, girbegörbe, szövevényes utcák, évszázados műemlékek,

bokros-fás dombok, csillogó folyópart, s mindezeken békét sugárzó, mégis nyüzsgő, mediterrán hangulatot árasztó kisvárosi élet. Igazi turistacsalogató hely, amely nemcsak megigézi a látogatót, nemcsak megihleti a művészt, de meg is ragadja, itt is marasztalja őket. Ez ma Szentendre.

Itt ősidők óta lakott ember, itt évezredek óta egységet alkotott az ember és a táj. Szerencsés város. Nemcsak azért, mert földrajzi adottságai révén már a rómaiak idején is egy fontos védelmi rendszer része volt, illetve, mert később, a középkorban, a legfontosabb magyar városok közelségében, az őket összekötő utak mentén helyezkedve el élvezte az ezzel járó előnyöket. Ahhoz, hogy egy város fontos és kedvelt hely legyen, még kevés a jó földrajzi fekvés. Több is kellett annál, s ezt a többletet az itt lakó emberek biztosították. Az ide látogató kirándulókat a táj szépsége, a műemlékek gazdagsága és a helyiek vendégszeretete egyaránt vonzza.

A válogatás szempontja az volt, hogy a város jellemző vonásait, hangulatát adják vissza, kerülve a merev, katalógusszerű bemutatást. A felvonultatott levelezőlapok több száz darab közül kerültek ki, és már a helyszűke sem tett lehetővé teljesebb gyűjtemény megjelentetését.

Ez a könyv nem egy hagyományos úti- vagy képeskönyv. Ez egy sajátos, az utóbbi időben egyre gyakrabban alkalmazott módon, régi levelezőlapok felhasználásával ismerteti meg az olvasót Szentendre történetével a XX. század közepéig. Ezáltal arra is lehetőség nyílik, hogy képet kapjunk arról, mit láttak, láthattak a városból az évtizedekkel ezelőtt idelátogató utazók. A városba megforduló idegenek az itt vásárolt képes levelezőlapokon üzentek utazásukról, élményeikről az otthon maradt barátaiknak, ismerőseiknek. Egy évszázaddal ezelőtt még nem közvetítették a híreket a mára mindenütt általánossá vált tömegkommunikációs eszközök, a levelezőlapok ezért a távoli országokban lakók számára még nagyon fontos hírértékkel bírtak. Sokszor csak ennek segítségével nyertek bepillantást egy tőlük több ezer kilométerre lévő település vagy táj életébe.

Ezzel összefüggésben érdemes megemlíteni, hogy Szentendre egy évszázaddal ezelőtti polgármestere, Dumtsa Jenő kora egyik legismertebb levelezőlap-gyűjtője volt, s több ezer darabos, főleg külföldi lapokból álló gyűjteményét intenzív levelezéssel szerezte.

Cserébe levelezőpartnereinek - köztük sok polgármesternek - többnyire Szentendrei lapokat küldött, ezzel is hozzájárulva városa nemzetközi ismertségéhez.

A régi levelezőlapok megismerése azért is fontos, mert az általuk közvetített és a segítségükkel kialakult kép évtizedekre meghatározta az emberek egy-egy országról, népcsoportról kialakított véleményét, s e korai megállapítások hatásai még ma is fellelhetők, még ma is léteznek.

Szükséges a levelezőlapok megismerése azért is, mert segítségével az újabb nemzedékek számára közelebb kerül a múlt, s ez segítheti egy egészséges, városáért sokat tevő, jó értelemben vett lokálpatriotizmus kialakulását.

A bemutatott lapok Szentendre életéből az XX. század első felének évtizedeit ábrázolják, illetve kiadásuk esett erre az időszakra. Elsősorban azt a városképet idézik elénk, amely a nagyszülők elbeszéléseiben “boldog békeidő”-ként jelentkezett, amikor a mainál sokkal nyugodtabb élet folyt, és amiből Szentendre viszonylag sokat meg is őrzött.

A képek tematikus csoportosításban mutatják be a város egyes részeit, a tereket, utcákat, a nevezetesebb épületeket.

Természetesen egy ilyen könyv nem vállalkozhat Szentendre történetének részletes taglalására, csak az lehetett a célja, hogy egy képes album eszközeivel, népszerű módon, egykori levelezőlapok segítségével ismertesse meg a várost az érdeklődőkkel.

A város első embere a polgármester volt. Szentendrén ezt a tisztet először egy régi görög kereskedő (cincár) családból származó ember töltötte be, Dumtsa Jenő. Ő már az előző években, mint a város jómódú polgára, egyben a város bírája, kezdeményezte elmocsarasodott területek lecsapolását, hogy a szántóföldet növeljék. Dumtsa idejére esett a megegyezés a kamarával, s ő jó érzékkel és hozzáértéssel vezette a várost az átszervezés éveiben. Nem volt könnyű dolga, többször került összeütközésbe a megyével. Legnehezebb helyzetben akkor volt, amikor 1884. január legelején a borfogyasztási adó kivetésével kapcsolatban olyan nagy elégedetlenség söpört végig Szentendrén és Izbégen, hogy az újévet ünneplő tömeg rátámadt az ott portyázó csendőrökre. A zendülés több halálos áldozattal járt, s a kivizsgálás során még Dumtsa ellen is eljárást indítottak, de végül felmentették a polgármestert, akinek önzetlen, városáért mindent megtevő tevékenységét már kortársai is elismerték. A városi szegényház létrehozása érdekében éveken át még fizetésének egy részéről is lemondott. Több mint harminc évig (1903-ig) volt polgármester, s végig a jelszava - “Legyünk igazságosak!” - szerint dolgozott. Még életében utcát neveztek el róla. A polgármester mellett a város irányításában fontos feladatok jutottak a rendőrkapitányra és az árvaszékre. Ezen kívül az alábbi városi tisztviselők segítették a tanács munkáját: tiszti ügyész, mérnök, kamarás, írnok, számvevő, főorvos, alorvos, szülésznő, állatorvos, főerdész, pénztárnok, pénztári ellenőr és segéd, közgyám, árvaszéki ülnök, őrmester. A város alkalmazásában álló személyzethez tartozott még hegybíró, hegymester, csősz, poroszló, erdőkerülő, éjjeliőr, kéményseprő, fűtő, kikiáltó, harangozó. Izbégnek ezután is külön bírója és kisbírója volt.

A szabályrendelet később még módosult. A szakosztályok megszűntek, viszont állandó bizottságot hoztak létre a gazdálkodással kapcsolatos feladatokra, a tanácsosok feladatait pedig átszervezték.

A XIX. század Szentendre gazdasági életében a szőlő teljes térhódítását hozta, s ennek nyomán visszaszorultak az egyéb gazdasági ágak. Az előző évszázadban a város jólétét megalapozó és azt hosszú időn keresztül biztosító kereskedelmi tevékenység és iparűzés visszaszorult, hanyatlott.

A szántóföldi termelés és az állattenyésztés az ismert természeti viszonyok, a szűkös földterület miatt nem lehetett jelentős. A szőlőtermesztés végül is eltartotta egy évszázadon keresztül Szentendrét. A gazdag polgárok vagyonukat szőlőterületek vásárlásával növelték, a szegény városi lakosok számára pedig állandó munkalehetőséget, tehát megélhetést biztosított a szőlő. Mindennek néhány év alatt véget vetett az 1880-as években az egész országon végigpusztító járvány, a filoxéra. Szentendre szőlőkultúrára alapozott gazdasági élete gyakorlatilag összeomlott.

A kormány minden lehetőt megtett, hogy a betegség terjedését megállítsa. Országos filoxérabizottságot hoztak létre, amely több intézkedéssel próbálta a járványt megfékezni, a bajbajutott gazdákat megsegíteni. Adóelengedést, új növények telepítéséhez támogatást nyújtottak, rendőrök, pandúrok bevonásával kordont húztak a fertőzött területek köré. Az egész országban óriási területeken irtották ki a szőlőt, s helyükre ellenálló fajtákat ültettek.

Szentendrén is megpróbálkoztak az újratelepítéssel, de az itteni talaj kötöttsége miatt ez nem járt eredménnyel. A filoxéra minden intézkedés ellenére tovább pusztított. 1895-re az egy évtizeddel korábbi 2207 hold szőlőből mindössze 80 hold maradt. A gazdák a kiirtott szőlők helyére gyümölcsfákat ültettek, vagy legelőként hasznosították. Ez lényegesen kevesebb jövedelmet hozott, továbbá munkaerő sem kellett már annyi, mint régen a nagyon munkaigényes szőlőművelésnél. Viszont megugrott az állattenyésztés és a gyümölcstermesztés. Néhány év alatt a sokszorosára nőtt az állatállomány, különösen a ló, a szarvasmarha, a sertés és a baromfitenyésztés emelkedett. A gyümölcsfák közül főleg cseresznyét, meggyet, szilvát, mandulát és kajszit ültettek. Az egres is jól érezte magát a lankás domboldalon, még külföldre is szállítottak belőle. 1895-ben már 25000 gyümölcsfa volt a szőlők helyén. Megyei segítséggel 1891-ben megpróbálkoztak újra a szőlőtelepítéssel, de kevés sikert értek el.

A felszabaduló szőlőmunkások a környező településeken sem kaptak munkát, ezért tömegesen indultak a fővárosi gyárakba dolgozni. Szerencsére ebben az időben épült ki Szentendre és Budapest között a vasúti közlekedés. Az 1887-ben megépült helyiérdekű gőzvasút közelebb hozta a fővárost. Addig csak társaskocsival lehetett Budát elérni, amely hetente kétszer közlekedet, ha az idő is engedte. A vasútvonalat 1913-ban villamosították. Javította a főváros felé a közlekedést az 1907 óta üzemben lévő menetrendszerű gőzhajójárat. A jobb közlekedés nem csak a szentendreieknek volt kedvező. Egyre több budapesti fedezte fel ezt a szép fekvésű, nyugodt pihenést kínáló kisvárost magának, és vásárolt itt telket, nyaralót. A szerényebb jövedelműek mellett jobb módú, vagyonosabb emberek is építtettek házat, villát maguknak, elsősorban Pismányban, Szentendre üdülőnegyedében.

A pilisi, szentendrei és visegrádi hegyekbe, erdőkbe induló budapesti kirándulóknak is erre vezetett az útja. Mindez elindított a századfordulón egy újabb betelepedési hullámot Szentendrére. 1887-ben a városi tanács a város kötelékébe való felvétel szabályozására rendeletet adott ki, és a sajtó útján is tájékoztatta a kiránduló budapestieket a város életéről.

Bár a XIX. század végén a szőlő-monokultúrára alapozott gazdaság összeomlott, a város fejlődését ez csak időlegesen vetette vissza. A szentendreiek alkalmazkodtak az új viszonyokhoz, a lehetőségeiket jól használták ki. Ezt az új lehetőséget pedig Budapest vonzáskörzetébe kerülés biztosította. A tömegközlekedés kiépülésével biztos piac került elérhető közelségbe a szentendrei termények számára, továbbá biztos megélhetést nyújtottak a budapesti gyárakba ingázó szentendreieknek. Az idegenforgalom, a XX. század elejének polgári fejlődéséhez hozzátartozó turizmus beindulása Szentendrét kedvelt kirándulóhellyé változtatta. Ezért érdemes volt a vendéglátóipart fejleszteni, korszerűsíteni. Ezek együttes hatása megfelelő alapot biztosított a városnak arra, hogy a polgári átalakulás feltételeinek megfeleljen. Szentendre úgy lépett be a XX. századba, hogy addigra a városban már pezsgő szellemi élet folyt. Helyi újságok jelentek meg, felekezeti és ismétlő iskolák működtek a városban, Casinó és számos polgári egyesület, illetve egylet (tűzoltó-, temetkezési, vöröskeresztes, munkás, sport, városfejlesztő, dal-, népnevelési, önsegélyező és fogyasztási egylet), asztaltársaság, gazdakör, ének- és olvasókör, társaskör létrehozására is sor került.

(Részlet a 2004-ben megjelent, Héjjas Pál - Weszelits András: Régi szentendrei képeslapok a XX. század első feléből című CD-romról

Módosítás: (2017. május 11. csütörtök, 21:00)

 
Névnap
Ma 2017. december 15., péntek, Valér napja van. Holnap Etelka és Aletta napja lesz.
Hírajánló
80 éves Papachristos Andreas Munkácsy-díjas szobrászművész

80 éves Papachristos Andreas Munkácsy-díjas szobrászművész

12 nap 12 ház

Papachristos Andreas

Életrajz-
1937-11-9-én született Lítia-ban [GR],
1948-ban a Nemzetközi Vöröskereszt menekítette ki őt és sok száz árva és félárva gyereket a Görögországban kialakult diktatúra elől Magyarországra.
1953-1957: Budapesti Művészeti Gimnázium, mesterei: Matzon Frigyes, Somogyi József, Miskolczi László;
1962: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Mikus Sándor.
1962, 1967, 1968: Stúdió-díj; 1978: Munkácsy-díj.
1965-től kiállító művész.
1969-től Szentendrén, az új művésztelepen dolgozik,
1982 óta felváltva él Görögországban és Magyarországon. Főként kőszobrokat, a klasszikus görög szobrászat által ihletett stilizált figurákat, figuraegyütteseket, portrékat készít. Műveit kis vázlatok alapján közvetlenül kőbe faragja. (szerk)

Emlékezés 1956.

A hősök véletlenül születnek.

A 16-éves Piszkátor Panni Izbégről 1956 október 23.-án délutáni műszakba ment dolgozni  a Láng Gépgyárba. A munka után hazaindult. A gyár kapujában  " lukas zászlókkal " díszített, emberekkel tömött teherautókkal és  a járdán hömpölygő tömeggel találkozott. Egyszer csak egy ídősebb férfi  lekiabált Panninak " Ha szereted a hazádat akkor velünk jössz. "

Emlékezés a nemzeti gyásznapon

Emlékezés a nemzeti gyásznapon

Szentendrén a vértanúk emléknapján a városi római katolikus templomban Németh László plébános pápai kamarás gyászistentisztelet keretében emlékezett meg az aradi vértanúkról.

Emlékezés Ligeti Erikára (1934 - 2004)

12 nap 12 ház Ki mint él ….
4. Ligeti Erika

Mikor először meglátogattuk, ölében, gyermekével fogadott.
— Ilyen srácot még nem láttam. Nem eszi a paprikás krumplit... — mondta és mi bocsánatot kértünk a zavarásért, „majd később visszajövünk ...”
Egy óra múlva kerestük.

I. világháború és Szentendre

"Megdöbbenéssel, a közönségesnél erősebb fájdalmat okozó érzéssel fogadta városunk lakossága a lesújtó rémhírt,

85 éve született Deim Pál

85 éve született Deim Pál grafikus - festőművész. A hirkepek.hu néhány régi újságcikkel, szemlevénnyel  emlékezik rá.

dr. Kucsera Ferenc emlékére

dr. Kucsera Ferenc emlékéreJúnius 25-én délután 6 óra körül érkezett Szentendrére Chudy Ferenc 17 tagú, bőrkabátos, kézigránáttal felszerelt terror-különítménye.

Trianon 1920. június 4.

A Szövetséges és Társult Kormányok kijelentik és Magyarország elismeri, hogy Magyarország és szövetségesei, mint e veszteségek és károk okozói, felelősek mindazokért a veszteségekért és károkért, amelyeket a Szövetséges és Társult Kormányok, valamint polgáraik az Ausztria-Magyarország és szövetségesei támadása folytán rájuk kényszerített háború következményeképpen elszenvedtek.
– az 1920. évi június hó 4. napján a Trianonban kötött békeszerződés 161. cikke -

Csatornafejlesztés Szentendrén

Ferenc József 80. születésnapja alkalmából tartott díszközgyűlésen Ábrányi Emil

Városi fejlesztések

"A város VI. ötéves tervi célkitűzéseit teljesítettük, illetve túlteljesítettük. Ennek ellenére

Dumtsa Jenő (1838-1917)

(Részlet a 2004-ben megjelent, Dr. Héjjas Pál - Weszelits András: Régi szentendrei képeslapok a XX. század első feléből című CD-romról

Apró házak, piciny, virágos udvarok, girbegörbe, szövevényes utcák, évszázados műemlékek,

Május 7-én, 12 ház égett le Szentendrén

Szentendrét a 18. század második felében egy sor természeti csapás érte. A náddal,

Éljen Május 1. !

Éljen Május 1.!

"Légy üdvözölve május! A munkásnép ünneppé avatta fel első napodat.(...)

Arabok a Danubius szállodában

Kubinyi Lászlóné tanácstag: "Az elmúlt napokban arabok érkeztek az új Danubius Szállóba.

A polgármester tájékoztatja a testületet, hogy a kormány által elrendelt

A polgármester tájékoztatja a testületet, hogy a kormány által elrendelt

Polgármester választás lesz holnap Szentendrén

"Polgármester választás lesz holnap Szentendrén. (...) Jól vigyázzatok, szentendrei városatyák,

In memoriam Deim Pál

In memoriam Deim Pál

In memoriam Deim Pál címmel, emlékkiállítás nyílt a MANK Galériában. Dr. Hóvári János

Kertész Péter:Szentendre arca

Szentendre arca

Gondolkodtak már azon, hogy milyen a város arca. Kivált ilyenkor, mikor napokon át

Átépül - bővül a Városháza

A képviselőtestület megállapította, hogy a harminc éve használt járás-bírósági épület használhatatlan, életveszélyes.

Szentendre és a villanyvilágítás

A századforduló korában reálisnak látszott a korszerű világítás bevezetése,bármennyire hozzátartozott még

Pillanatképek
01 (6).jpg
Keresés a honlapon